Címke: néptánc

Varázslatos Szarajevó

2019.  július 25-én korán keltek a Ficergők csoport táncosai, már hajnali 4-kor izgatottan gyülekeztek a Déryné Kulturális Központ előtt. Mindannyian a buszt vártuk, hogy elutazhassunk Szarajevóba, a 10. Ilidža Nemzetközi Gyermektáncfesztiválra. 4 óra után néhány perccel begördült a gyönyörű Mercedes busz, a sofőrök segítségével gyorsan felpakoltuk a bőröndöket és a táncos ruhákat, és elindultunk a varázslatos Szarajevó felé.

A több órás utazást énekléssel, zenehallgatással és  beszélgetéssel ütöttük el, és este 5 órára értük el úticélunkat. A szervezők már barátként üdvözöltek minket, hiszen tavaly a Cibere csoporttal már szerepeltünk ezen a fesztiválon.

A szállás és az ellátás minden képzeletet felülmúlt. Egy 4 csillagos szállodában, 2-3 ágyas szobákban szállásoltak el bennünket, a svédasztalos étkezések során pedig roskadásig megteltek az asztalok finomabbnál finomabb ételekkel. Bár néha kisebb tumultus alakult ki az étkezőben, azért éhesek sohasem maradtunk.

Péntek reggel a csoportvezetők és egy pár táncos a környező települések, Ilidža és Hadžići város polgármestereinek fogadására mentek el, a többi táncos Baščaršijába indult, hogy a háború áldozataira emlékezzenek a Meggyilkolt gyermekek emlékművénél. Ezután elkezdődött a készülődés az esti felvonulásra és a fellépésre.

A felvonulást végigénekelte a csoport, Hadžići utcái zengtek a magyar énekszótól, és igaz, hogy későn kerültünk sorra, de ennek ellenére nagy sikert aratott a tyukodi táncok bemutatója.

Szombat reggel Baščaršijában, az óvárosban kezdtük a napot, ahol egy helyi lány, Elma vezetett bennünket. A hely nagyon hasonlatos a török bazárokhoz, sok-sok apró üzlettel, mecsettel, hamisítatlan keleti hangulattal. Kis csoportokra oszlottunk, mindegyik csoportban felnőtt vezetésével barangoltuk be a varázslatos helyet. A nap gyorsan eltelt, délután az 50 kilométerre lévő Kakanj városába utaztunk fellépésre. Itt egy hosszú felvonulás után felcsíki táncokkal szórakoztatta a csoport a nagyszámú érdeklődőt. A műsort élőben közvetítette a helyi televízió is.

A vasárnap reggelt már minden résztvevő nagyon várta, ugyanis ezen a napon egy helyi aquaparkba látogattunk el. Itt egy kis csúszdázással, pancsolással és napozással pihenhettük ki az előző két nap fáradalmait. Sajnos a délelőtt nagyon gyorsan elrepült, menni kellett vissza a szállásra, és készülni az utolsó esti fellépésre és a felvonulásra. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, és hiába készültünk a leggyönyörűbb és legismertebb magyar viselettel, a kalocsaival, nem tudtuk bemutatni utolsó műsorunkat.

A fesztivál zárásaként a gyerekek egy diszkóban vehettek részt, a vezetőknek pedig egy kis vacsorát szerveztek, ahol kölcsönösen megajándékozták egymást a csoportok. Országokon átívelő új barátságok kötődtek ezen az estén, mely könnyes búcsúzással ért véget. Különösen a montenegrói és a litván csoporttal kötődtek baráti kapcsolatok.

Másnap a reggeli után torokszorító érzések közepette elköszöntünk Szarajevótól, és kísérőnktől, Elmától is. A hosszú hazaút után már nagyon vártak itthon bennünket, és mindenkit várt a jól megérdemelt pihenés a saját ágyában. Összeségében elmondható, hogy egy nagyon jó fesztiválon vehettünk részt, amelyen jó volt magyarnak lenni, mert a gyerekek maximálisan kitettek magukért, és méltóképpen képviselték a magyar kultúrát, Üllést és az Üllési Fonó Néptáncegyüttest.

Köszönjük az Első Beton és a Mol utazáshoz nyújtott támogatását, Nagy Attila Gyula Polgármester Úr, Szél Szilveszter, Székács Péter és Csóti Zsófia segítségét. Köszönöm Hódiné Vass Magdolna, Hódi Zoltán, Péterné Juhari Ágota és Ótottné Vörös Zsuzsanna segítségét az utazás során.

Ótott Zsolt

Erzsébet Napközis néptánctábor Üllésen

Már mintegy 15 éve szervezünk nyári tánctáborokat Üllésen, az Erdei iskolában, és a hosszú évek alatt több száz táncos fordult meg  táborainkban. Nemcsak üllésiek, hanem a környező településekről, sőt a határon túlról is érkeztek hozzánk táborozók. Többen évek óta járnak hozzánk, de vannak, akik már nem tanulni jönnek, csak a nosztalgia, a régi táborok emlékei miatt keresnek fel bennünket. A tábor jó alkalom arra, hogy a gyerekek kicsit kiszakadjanak otthonról, önállósághoz szokjanak, közös élményekhez jussanak, és természetesen néptáncot tanuljanak. Reméljük, még hosszú időn keresztül tudjuk biztosítani mindezt.

Idei táborunkat július 15-19-ig tartottuk. Az idén is az iskolán keresztül nyújtottunk be pályázatot az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványhoz, melynek köszönhetően sportszereket, játékokat vehettünk, kézműves alapanyagokat vásárolhattunk és a gyerekek kedvezményes áron vehettek részt a táborban. Most is eljöttek hozzánk magyarkanizsai barátaink, valamint már jó ismerősként köszönthettük a Tápéról és Hódmezővásárhelyről érkezett táncosokat. A mintegy 100 fős diáksereget 4 csoportra osztottuk, ahol különböző korosztályokban más-más tájegység táncait tanulhatták a táncosok.

Az első korosztályba az 1-2. osztályosok kerültek, ahol Péterné Juhari Ágota és Gyuris Ágota segítségével ismerkedtek körtáncokkal, páros táncokkal és játékokkal Moldva sokszínű, gazdag táncanyagából. Számukra sokkal kevesebb volt a táncoktatás, inkább a játékosság dominált, illetve több kézműves tevékenység.

A második korosztályban 3-4-5. osztályosok dolgoztak. Ótottné Vörös Zsuzsanna és jómagam a felső-tiszavidéki Bodrogköz táncaiból, dalaiból, hagyományaiból tanítottunk a gyerekeknek. Nekik már sokkal több volt a táncos foglalkozás, de időnként kézműves foglalkozásokon pihenhettek és élhették ki kreativitásukat. A kézműves foglakozások témája is korosztályokhoz volt kötve, Czékus-Deme Zita és Tóth Ágnes tanárnők a gyerekek életkori sajátosságait is figyelembe vették a foglakozások tervezésekor. Az első két korosztályban táncos kifestő kártyákat készítettek, hajpántot filcrátéttel, valamint fonalkutyát. A felnőttek munkáját 4 középiskolás közszolgálatot teljesítő diák segítette.

A két idősebb korosztály már komoly, nehéz anyaggal foglalkozott. A harmadik korosztályban, amely a 6-7. osztályosokat jelentette, Magyarpalatka táncaival ismerkedhettek a tanulók Zádori Zsuzsanna és Hajnal János vezetésével. Ehhez már nagyobb állóképességre és tánctechnikai tudásra volt szükség. Az oktatók mindig komplex bemelegítéssel és technikai fejlesztéssel kezdték a próbákat, és különösen a fiúknak kellett komoly technikai gyakorlatokkal készülni a mezőségi férfitáncok befogadására. A lányok forgásgyakorlatokkal, ritmusgyakorlatokkal készültek a női motívumok megtanulására.

A negyedik korosztály, a 14-18 évesek az erdélyi dialektus legnehezebb és legszebb táncanyagával, kalotaszegi táncokkal foglakozott Lajkó Levente, Kiss Ilona és Ábrahám Karola útmutatásával. Kalotaszeg Erdély egyik legszebb, tánchagyományokban és néprajzi örökségben leggazdagabb vidéke. A páros táncok is nehéz feladat elé állítják a táncosokat, de a férfitánc, a legényes különösen virtuóz, és intenzív, embert próbáló igénybevételt jelent a férfi táncosok számára. Itt volt csak igazán szükség a folyamatos technikai fejlesztésre és az állóképesség emelésére. A nehéz, folyamatos koncentrációt igénylő táncpróbákat pihenésképpen időnként kézműves foglakozások szakították meg. A két idősebb korosztály gyöngyös hajcsatot és fülbevalót készített, valamint bőrszütyőt.

A táncoktatás mellett mindig voltak szabadidős programok, amelyek a szórakozást szolgálták, hogy gyermekeink jól érezzék magukat. Állandó programunk a tréfás vetélkedő, amelyet idén egy kicsit másképp bonyolítottunk le: nem sorverseny formájában, hanem több állomásos akadályversenyként. Volt labdaütés métaütővel 3 különböző méretű labda eltalálásával, activity játék, humoros fogalmak, tevékenységek kitalálásával, ugróiskola zenére, nehezítésként tojásakadályokkal, átjutás pókhálón (fonalból), célbadobás karikába és találós kérdések megfejtése. Szintén állandó programunk a táncház, ahol a Rézhúros banda muzsikájára szórakozhattak kicsik és nagyok, felhasználva a táborban tanultakat is. A legjobban várt program a Ki mit tud? volt, amelyre már otthon elkezdtek készülődni a gyerekek. Voltak, akik néptánccal vagy énekkel készültek, voltak, akik sportgimnasztikával vagy hiphop tánccal, de összeállt egy tábori zenekar is a különböző hangszeren tanuló diákokból, akik a táborban összeállított és gyakorolt népzenei műsorszámmal léptek fel. A lényeg a vidámság, és a megmutatkozás lehetősége volt. A gyerekek mindig tapssal jutalmazták társaik produkcióját, és a tábori zsűri apró jutalmakat osztott a fellépő tanulóknak.

Szintén nagyon szeretik a gyerekek és nagyon várták most is a strandprogramot. Már évek óta visszatérő vendégek vagyunk a mórahalmi Szent Erzsébet Gyógyfürdőben, ahol egy egész délután töltöttünk el vidáman lubickolva a fürdő medencéiben.

Idén újításként vezettük be az éjszakai számháborút, ahol zseblámpák segítségével kellett leolvasni az ellenfél játékosainak számát. Nagyon pörgős és vidám estét töltöttek így el a diákok.

A tábor zárásaként egy mindent eldöntő szellemi vetélkedőben mérhették össze tudásukat a csapatok, és végül mindenki jutalomban részesült: emléklapot, pólót és feliratos baseball sapkát kaptak.

Úgy gondolom, mindenki elfáradva, de élményekkel telve tért haza, és sokan már most a jövő évi tábort tervezgetik. A korábbi barátságok tovább erősödtek a magyarkanizsai, a tápéi és a hódmezővásárhelyi gyerekekkel. Szeretnénk köszönetet mondani a táborok megvalósításához nyújtott támogatásukért illetve segítségükért Sárközi Emília igazgatónőnek, az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványnak, az Üllési Fonó Alapítványnak, az Önkormányzati Konyha dolgozóinak, a Bali 23 dolgozóinak, a Déryné Kulturális Központ munkatársainak, a Technikai csoportnak, a Maróti Heg-Szi Kft-nek, s-Paw Bt-nek, Péter Mihálynak és Péterné Juhari Ágotának, Farkas Milánnak és Szögi Mónikának, a Szent Erzsébet Mórahalmi Gyógyfürdőnek, Kiss Ilonának és Lajkó Leventének, Gyuris Ágotának, Ábrahám Karolának, Zádori Zsuzsannának, Czékus-Deme Zitának, Tóth Ágnesnek, Ótottné Vörös Zsuzsannának, Hajnal Jánosnak, Juhász Blankának, Ágoston Lilinek, Bodó Eszternek, Borbély Szimonettának és mindenkinek, aki segítette és támogatta táborunk megvalósulását.

A szervezők nevében Ótott Zsolt

„Tánc határok nélkül”

Néptánctáborok Üllésen

Több, mint tíz éve szervezünk nyári tánctáborokat Üllésen, az Erdei iskolában, és a hosszú évek alatt több száz táncos fordult meg táborainkban. Nemcsak üllésiek, hanem a környező településekről, sőt a határon túlról is érkeztek hozzánk táborozók. A tábor jó alkalom arra, hogy a gyerekek kicsit kiszakadjanak otthonról, önállósághoz szokjanak, közös élményekhez jussanak, és természetesen néptáncot tanuljanak. Reméljük, még hosszú időn keresztül tudjuk biztosítani mindezt.

Ebben az évben is két tábort szerveztünk, mivel az Erdei iskola már szűkösnek bizonyult a jelentkezők száma, illetve a több korosztály miatt is. Az első táborunkat a fiatalabb korosztályoknak szerveztük július 17. és 21. között. Idén is eljöttek hozzánk magyarkanizsai barátaink, valamint Tápéról is érkeztek táncosok.

Célunk továbbra is az volt, hogy az üllési táborozók ismerjék meg határon túli társaikat, tanuljanak egymástól, tapasztalják meg azokat a hasonlóságokat és különbségeket, amelyet a többségben vagy kisebbségi létben való élés eredményez. Ismerjék meg, hogyan élnek, viselkednek a határon túli magyarok. Szeretnénk, hogy ennek következményeként toleránsabbá, elfogadóbbá váljanak másokkal szemben, és tudják, hogy a határ túloldalán is ugyanolyan magyar emberek élnek, mint nálunk.

A táborba jelentkező mintegy 80 főt 3 korosztályra osztottuk. A legkisebbek Ótottné Vörös Zsuzsanna és Zádori Zsuzsanna segítségével bácskai játékokkal, ugróssal, lassú és friss csárdással ismerkedtek. A 4. és 5.osztályosok Péterné Juhari Ágotával és Nagy Róberttel szatmári verbunkot, lassú és friss csárdást tanultak, a nagyobbak Kiss Ilona, Mikuska Judit és Ótott Zsolt útmutatásával a dél-alföldi táncokban mélyülhettek el. (oláhos, lassús és frisses)

A napi rendszeres táncpróbák mellett jutott idő szabadidős programokra is. A szabadidős programokban Juhász Blanka és Sári Hanna segítettek. A szabadidőben volt strandolás Mórahalmon, tábori „Ki mit tud?”, és vidám akadályverseny a horgásztóig, közös éneklés és táncház a Pusztaszínházban a Rézhúros bandával. Bár a gyerekekkel nagyon készültünk a táborzáróra, hogy megmutathassuk a megtanult táncokat a szülőknek, de sajnos a nagy meleg miatt erre végül nem került sor. Ettől függetlenül mindenki emlékekkel telve és kellemesen elfáradva térhetett haza.

A második táborunkat augusztus 3-6-ig tartottuk az ifjúsági korosztálynak. A szállás az Erdei iskolában volt, a tanítások pedig a Pusztaszínházban. Az üllésieken kívül gyulai táncosok is részt vettek, így a táncok megtanulása mellett lehetőség nyílt az ismerkedésre is. A feketelaki táncokba Lajkó Levente és Kiss Ilona, valamint Patyi Zoltán vezette be az ifjú táncosokat. A tánctanulások után esténként táncházban szórakozhattak a korábbi és új táncok segítségével. A fiatalok rendkívül gyorsan haladtak az új anyaggal, és szombaton már Ópusztaszeren mutathatták be a Dinnye-napra érkező vendégeknek az új táncanyagot. A tábor gyorsan véget ért, de a gyulai és üllési fiatalok jól összebarátkoztak. Úgy gondolom, mindenki elfáradva, de élményekkel telve ment haza, és sokan már most a jövő évi tábort tervezgetik.

Szeretnénk köszönetet mondani a táborok megvalósításához nyújtott támogatásukért, illetve segítségükért Nagy Attila Gyula polgármester úrnak, Sárközi Emília igazgatónőnek, a Suli Alapítványnak, az Üllési Fonó Alapítványnak, a VÉSZ Egyesületnek, a Déryné Kulturális Központ munkatársainak, a Technikai csoportnak, Tóth-Horgosi Lászlónak, a Maróti Heg-Szi Kft-nek, a STABIL SPED Kft-nek, a VITAMIN KERTÉSZ Kft-nek, Péter Mihálynak a Szent Erzsébet Mórahalmi Gyógyfürdőnek. Lajkó Leventének és Kiss Ilonának, Péterné Juhari Ágotának, Ótottné Vörös Zsuzsannának, Zádori Zsuzsannának, Nagy Róbertnek és minden szülőnek, aki gyümölccsel, paprikával, paradicsommal vagy más finomsággal tette még felejthetetlenebbé a táborainkat.

A szervezők nevében Ótott Zsolt

Fesztivál Mariborban

2017. június 28- július 1-ig Szlovéniában, Maribor városában egy táncfesztiválon vettünk részt a Cibere csoporttal. Maribor Szlovénia második legnagyobb városa, a Dráva folyó szeli ketté. Minden évben június végén szerveznek egy felnőtt és egy gyermek néptáncfesztivált, amivel egy kicsit felpezsdítik a város lakóinak életét.

28-án, szerdán délelőtt gyülekeztünk a művelődési ház előtt, majd elbúcsúzva a családunktól elindultunk Szlovénia felé. Az utazás gyorsan és vidáman telt. Mikor odaértünk, elfoglaltuk a 2-3 ágyas kollégiumi szobákat, aztán vacsoráztunk, majd sétáltunk a városban. Éppen ekkor zajlott a felnőtt fesztivál is, így megnéztük a csoportok műsorát az egyik téren. A csütörtök délelőttöt a szálláson töltöttük. Kártyáztunk, pihentünk, illetve a zenekarral próbáltuk a koreográfiákat. Délután Mariborban léptünk fel egy hatalmas parkban, ahol mindhárom táncunkat bemutattuk. A nézőknek nagyon tetszett a műsorunk. Később vacsoráztunk egy étteremben, aztán visszamentünk a szállásra. Pénteken elmentünk várost nézni. Felmentünk egy toronyba, ahonnan csodás kilátás nyílt a városra, majd kimentünk egy gyönyörű parkba, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Közben egy terráriumot meg egy akváriumot is megnéztünk, tele különleges, egzotikus állatokkal. Visszafelé a Dráva partján sétáltunk, ami nagyon hangulatos volt. Délután egy másik városban léptünk fel, ahol egy nagy sátorban zajlott a műsor. A fellépés után megvacsoráztunk, majd visszamentünk a szállásra. A szervezőktől ajándékokat kaptunk, és közös táncházzal zártuk a fesztivált. Szombat reggel gyorsan összepakoltunk és már csak az indulás volt hátra. Hazafelé megálltunk a Balatonon kicsit fürdeni és Soltvadkerten is fagyizni. Este nagyon fáradtan és sok-sok élménnyel gazdagodva értünk Üllésre.

Köszönjük Ótott Zsolt tanár úrnak az út megszervezését, Ótottné Vörös Zsuzsannának és Zádori Zsuzsinak az út alatti sok segítséget, a MAR-MON Bt.-nek és Zádori Antalnénak, Zádori Antalnak a felajánlott ásványvizeket, Sárközi Emília igazgatónőnek, a Suli Alapítványnak és az Üllési Fonó Alapítványnak a támogatást, Szabó Eriknek a nyomdai munkát, a Rézhúros bandának a zenei kíséretet, és a szülőknek, hogy támogatták a külföldi utazásunkat.

Farkas Tekla, Ágoston Lili