Már mintegy 17 éve szervezünk nyári tánctáborokat Üllésen, az Erdei iskolában, és a hosszú évek alatt több száz táncos fordult meg a táborainkban. Nemcsak üllésiek, hanem a környező településekről, sőt a hatx0áron túlról is érkeztek hozzánk táborozók. Többen évek óta járnak hozzánk, de vannak, akik már nem tanulni jönnek, csak a nosztalgia, a régi táborok emlékei miatt keresnek fel bennünket. A tábor jó alkalom arra, hogy a gyerekek kicsit kiszakadjanak otthonról, önállósághoz szokjanak, közös élményekhez jussanak, és természetesen néptáncot tanuljanak. Reméljük, még hosszú időn keresztül tudjuk biztosítani mindezt.

Idei táborunkat július 5-9-ig tartottuk, amelynek megszervezését és táncosaink kedvezményes részvételét a Csoóri Sándor Alaphoz benyújtott pályázatunk, illetve az Üllési Fonó Alapítvány támogatása tette lehetővé. Tavaly sajnos a járványhelyzet miatt csak napközis tábort rendezhettünk, de most szerencsére lehetőségünk nyílt, hogy a korábban megszokott módon tartsuk meg néptánctáborunkat. Ez a néhány vidáman, táncokkal eltöltött nap végre feledtette velünk az elmúlt időszak lezárásait, lelki megpróbáltatásait, és feltöltött bennünket minden szempontból.

A jelentkező nagy létszámú diáksereget 3 csoportra osztottuk, ahol különböző korosztályokban más-más tájegység táncait tanulhatták a táncosok.

Az első korosztályba az 1-2. osztályosok kerültek, ahol Péterné Juhari Ágota segítségével ismerkedtek somogyi énekekkel, dudálással, és körtáncokkal, játékokkal Moldva sokszínű, gazdag táncanyagából. Számukra sokkal kevesebb volt a táncoktatás, inkább a játékosság dominált, illetve több kézműves tevékenység.

A második korosztályban 3-4. osztályosok dolgoztak. Ótottné Vörös Zsuzsanna és jómagam Kalocsa vidékének táncaiból, dalaiból, hagyományaiból tanítottunk a gyerekeknek lassú és friss csárdást, marsot, fércelést, (lánykarikázó) seprűs és kisszékes táncot, valamint sudridomot (kalapos tánc). Nekik már sokkal több volt a táncos foglalkozás, de időnként kézműves foglalkozásokon pihenhettek és élhették ki kreativitásukat. A kézműves foglakozások témája is korosztályokhoz volt kötve, Czékus-Deme Zita tanárnő a gyerekek életkori sajátosságait is figyelembe vette a foglalkozások tervezésekor. Az első két korosztályban fonalkutyát, népviseletes babát, bőrszütyőt, hajcsatot készítettek a gyerekek. Ezen kívül fakanalat is festettek, gyönyörű kalocsai mintákkal. Zita néni munkáját 2 középiskolás, közszolgálatot teljesítő diák segítette.

A két idősebb korosztály a Dél-Alföld táncaival foglalkozott. Ők voltak a legtöbben, hiszen a két korosztály ugyanazt a táncanyagot tanulta. A Dél-Alföldről Tápé, Apátfalva és Sándorfalva táncaival, dalaival Zádori Zsuzsanna és Hajnal János ismertette meg őket. Ehhez már nagyobb állóképességre és tánctechnikai tudásra volt szükség, ezért az oktatók mindig komplex bemelegítéssel és technikai fejlesztéssel kezdték a próbákat. A próbákon tanultak lassú és friss csárdást, ahogy ezen a vidéken nevezik lassúst és frissest, valamint oláhost, ami az ugrós táncok elnevezése.

A nehéz, folyamatos koncentrációt igénylő táncpróbákat pihenésképpen időnként kézműves foglakozások szakították meg. A lányok keszkenőt hímeztek, farpárnát készítettek, a fiúk pedig Hajnal János útmutatásával karikás ostort fontak.

A táncoktatás mellett mindig voltak szabadidős programok, amelyek a szórakozást szolgálták, hogy gyermekeink jól érezzék magukat. Állandó programunk a tréfás vetélkedő, amelyet idén egy kicsit másképp bonyolítottunk le: nem sorverseny formájában, hanem több állomásos akadályversenyként. Voltak néprajzi kérdések, tárgyak elmondása eszperente nyelven, pingponglabda egyensúlyozása tollasütőn, ugróiskola zenére, nehezítésként tojásakadályokkal, célba dobás, találós kérdések megfejtése, népviseletek felismerése. Szintén állandó programunk a táncház, ahol a Rézhúros banda muzsikájára szórakozhattak kicsik és nagyok önfeledten, felhasználva a táborban tanultakat is. Mivel az utóbbi időben nagyon kevés élő zenei élményhez juthattak a gyerekek, ezért a Rézhúros banda egy hangszerbemutatóval egybekötött koncertet is tartott a táborban, ahol egy szép üllési nótát tanulhattak a gyerekek Erdélyi Luca népdalénekes segítségével. A legjobban várt program a Ki mit tud? volt, amelyre már otthon elkezdtek készülődni a gyerekek. Egyesek néptánccal vagy énekkel készültek, volt, aki mazsorettprodukcióval, de bemutatkozott az üllési fiatalokból álló Mo Mantis zenekar is, akik komoly hangszertudásról tettek tanúbizonyságot. Az est lényege a vidámság, és a megmutatkozás lehetősége volt. A gyerekek mindig tapssal jutalmazták társaik produkcióját, és a tábori zsűri apró jutalmakat osztott a fellépő tanulóknak.  

Szintén nagyon szeretik a gyerekek és nagyon várták most is a strandprogramot. Már évek óta visszatérő vendégek vagyunk a mórahalmi Szent Erzsébet Gyógyfürdőben, ahol egy egész délután töltöttünk el vidáman lubickolva a fürdő medencéiben. Előtte nap, mintegy ”bemelegítésként” és a nagy meleg miatt, egy délutáni locsolkodást tartottunk a tábor területén. Öröm volt látni a sok vidám, mosolygós arcot, ahogy önfeledten locsolták egymást a műanyag kádakba engedett hideg vízből.

Idén újra megrendeztük az éjszakai számháborút, ahol zseblámpák segítségével kellett leolvasni az ellenfél játékosainak számát. Nagyon pörgős és vidám estéket töltöttek így el a diákok.

A tábor zárásaként egy mindent eldöntő szellemi vetélkedőben mérhették össze tudásukat a csapatok, és végül mindenki jutalomban részesült: emléklapot, pólót és feliratos baseball sapkát kaptak.

Úgy gondolom, mindenki elfáradva, de élményekkel telve tért haza, és sokan már most a jövő évi tábort tervezgetik. Szeretnénk köszönetet mondani a tábor megvalósításához nyújtott támogatásukért illetve segítségükért Hódiné Vass Magdolna igazgatónőnek, a Csoóri Sándor Alapnak, az Üllési Fonó Alapítványnak, Üllés Nagyközség Önkormányzatának, az Önkormányzati Konyha dolgozóinak, Meszesné Volkovics Szilviának, a Déryné Művelődési Ház és Könyvtár igazgatónőjének, valamint munkatársainak, a Technikai csoportnak, a Maróti Heg-Szi Kft-nek, s-Paw Bt-nek, Vitamin Kertész Kft-nek, a Farkas Kertészetnek, a Szent Erzsébet Mórahalmi Gyógyfürdőnek, Ocskó Ágotának és Ocskó Annamáriának, Simon Zsoltnak, Vass Hajnalkának, Péterné Juhari Ágotának, Zádori Zsuzsannának, Czékus-Deme

Zitának, Ótottné Vörös Zsuzsannának, Hajnal Jánosnak, Babarczi Gerdának, Nagy Kristófnak és mindenkinek, aki segítette és támogatta táborunk megvalósulását.

A szervezők nevében Ótott Zsolt