„Egy ifjú természettudós” megfigyelései

A falu külterületén, az Árpád-dűlőtől pár kilométerre található az üllési láprét, a Kerekes-rét. Ez a rét helyi védettségű, mert számtalan védett növény található itt, mint például a fátyolos nőszirom, a szibériai nőszirom, a kisfészkű aszat és a mocsári kosbor. Mivel ezek a növények ilyenkor május közepén nyílnak, ezért kimentem pár fotót készíteni róluk.  Csakhogy nem a virágok voltak a legérdekesebbek, hanem a madarak. Tucatnyi védett madarat láttam, néhányról még fotót is tudtam készíteni. Ilyen itt élő védett madarak a fekete harkály, a kis-, a közép- és a nagy fakopáncs, a zöld küllő, a parlagi pityer, a sárga billegető, a barázdabillegető, a tövisszúró gébics, a nagy őrgébics, a fehér gólya, a nagy kócsag, a vörös vércse, a búbos banka, a szalakóta és a gyurgyalag.
Ezek közül néhányról bővebben is beszélnék. 
A múlt héten, a réten sétálva egy facölöpön ülő madárra lettem figyelmes. A távolság miatt fogalmam sem volt, hogy milyen madár lehet. Majd előkaptam a fényképezőgépemet és lefotóztam. Mikor ránagyítottam a képre, nem akartam hinni a szememnek, egy gyurgyalag volt. A gyurgyalag Magyarországon fokozottan védett, és Európa legpompásabb madara. A madár melle és hasa türkiz, feje és dolmánya barnás, míg vállfoltja és torka aranysárga, szemsávja pedig fekete. Életmódjáról érdemes tudni, hogy rovarevő, kedvence a méh, ezért méhész madárnak is nevezik. Fészkét lösz- vagy homokfalba vájja, ilyen helyet találtam a rét melletti tehénitatók körül. A madarak a fal és a fák között cikáztak, hetet számoltam össze. Mivel a gyurgyalag egy igen kényes madár, ezért elég nagy szó, hogy nálunk is megtalálható.
Ugyanezen a napon, sétám során éles hangra lettem figyelmes az olajfa lombja felöl. Mikor közelebb mentem a fához, egy kobaltkék madár repült ki a lombok közül, egy szalakóta. A szalakóta hazánkban szintén fokozottan védett. Kinézete, alakja nagyban hasonlít a gyurgyalagéra, csak a szalakóta teljesen kék.
Ezt követően két búbos banka szállt ki a bozótosból. Ez a madár a rigónál kisebb nagyságú, baracksárga színű, fejét tollbóbita ékesíti. 

A rétet járva mindig találkoztam egy ragadozó madárral, de sosem tudtam megállapítani, hogy milyen madár lehetett. Ezen a napon szerencsém volt, mert egy a hozzám közeli kiszáradt fára szállt le. A rejtélyes madár, egy vörös vércse volt. Nagyon megörültem, hiszen ő az egyik kedvenc madaram.
A fent említett négy madár, hazánk legszebb madarai közé sorolható. Ebből a sorból már tényleg csak a jégmadár hiányzik…. Persze ezeken a madarakon kívül, még sok különleges madár él itt. Ilyen a tövisszúró gébics, mely nevét arról kapta, hogy zsákmányát tövisre szúrja… és hogy miért? Mert a tövisszúró itt raktározza a fölös táplálékot, amit már nem tud elfogyasztani, hogy aztán később visszajárjon egy-két falatért. Tehát ne lepődjünk meg, ha felnyársalt bogarakat vagy kisebb rágcsálókat találunk egy-egy keskenylevelű ezüstfa (olajfa) ágán. Maga a madár veréb nagyságú, melle és hasa vajszínű, begye fakóbb, háta és fejeteteje szürke, szárnya gesztenyebarna és szemsávja fekete.
Közeli rokona a nagy őrgébics. Nevét onnan kapta, hogy régebben a solymászok kalitkában tartották, mert más-más hangokkal hívta fel figyelmüket a különböző ragadozó madarakra. Ez megkönnyítette a sólymok befogását. Ezt a szituációt én is érzékeltem mikor a területükre tévedtem, nagy hangzavarba kezdtek és próbáltak összezavarni kisebb-nagyobb sikerrel.
A főutcán, az Üllés táblát elhagyva egy gólyafészket találhatunk. A fehér gólya szintén fokozottan védett. A gólyapár rendszeresen jár ki a rétre gyűjtögetni. 
Mivel az itt felsorolt madarak hazánkban védettek, ezért nagy értéket képez az, hogy nálunk is előfordulnak ilyen szép számmal.
Ezzel a cikkel arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ismerjük meg, óvjuk és védjük környezetünket és becsüljük meg az itt található értékeinket!

Írta és fotózta: Papp Zsombor