Fontos Iskola

Az iskola aulájában megrendezett kiállítás keretében megtekinthetők voltak a kézműves diákok alkotásai.

A Fontos Sándor Általános és Alapfokú Művészeti Iskola dolgozói és Szülői Munkaközössége „A zene mindenkié!” mottóval rendezte meg a 29. alapítványi estjét. 

A bál bevételét a Dorozsmai úti és a Radnai utcai iskola játékparkjainak és az iskolák sporteszközállományának bővítésére, valamint a tanulók szabadidős tevékenységének és sportolási lehetőségeinek javítására fordítjuk. A tervezés, a munka folyamatának iskolánk diákjai is részesei voltak, az 1-3. osztályos tanulók tablókat készítettek a zenéről, a 4. osztályosok a báli táncra készültek, a felsős osztályok a báli előkészületi munkálatokban vettek részt.

A zene világa az alapítványi est díszítésében és a műsorszámaiban is megjelent. A Szülői Munkaközösség tagjai, a 8. osztályos szülők, iskolánk pedagógusai és diákjai Czékus-Deme Zita és Zoltánfi Mária vezetésével megtervezték, megalkották a bálterem arculatát, a témához és a hangulathoz illő dekorációt. 

A szülők és a pedagógusok táncát Gyöngyösiné Simon Mariann, Péterné Juhari Ágota és Tóth Tímea koreografálták és tanították be, a zenei anyagot Megyeri Péter készítette el. A 4. osztályosok műsorát Lajkóné Tari Ágnes és Tóth Ágnes koordinálta. Gábor Violetta tanította be a gimnasztikás tanulók bemutatóját.

Az est fénypontja a 8. osztályosok báli nyitótánca volt, a koreográfiát összeállította és betanította Ótott Zsolt.

Ez évi bálunkon a zenét DJ Belecz és Dr. Agócs szolgáltatta. A finom vacsorát a Bali 23 étterem biztosította, a süteményeket Bozsákné Erzsike néni készítette. A büfét az On-Off Kft. üzemeltette Zádori Zsuzsanna vezetésével. A bál videofelvételét, a báli fényképeket Megyeri Péter készítette. 

Köszönjük a bálon résztvevő vendégeinknek a részvételt, a jó hangulatot, a támogatást, minden segítőnek a rendezvény sikere érdekében végzett munkáját. Köszönjük a Szülői Munkaközösség elnökének, Gyöngyösiné Simon Mariann-nak kiváló szervezőmunkáját. Köszönjük a Déryné Művelődési Ház és Könyvtár dolgozóinak, hogy minden évben biztosítják a bál helyszínét, és tanácsaikkal, munkájukkal segítik a bál létrejöttét.

 Köszönjük a cégek, a vállalkozók, a magánszemélyek anyagi áldozatvállalását; a szülők és a pedagógusok munkáját. Az alapítványi estet támogatták és segítették: 

AG Foods Hungary Kft.

Bahamas Nagykereskedelem

Bálintné Dékány Mónika

Balogh Márta

Barakonyi Tamás

Baranyi László és családja

Barna Dánielné

Benedek Attila

Berta Gábor – Leitl Furniere

Bezdány Zoltánné

Bigors Istvánné

Borbély József és családja

Bozsó Edina

Bozsó Kornél és családja

Coop Szeged Zrt.

Czékus Péter és családja

Csordás Zoltán

Csóti Vilmosné

Csóti Zsófia és családja

DANKÓ-VILL Kft.

Dél-gasztro Kft.

Deméné Gyuris Margit

Déryné Művelődési Ház és Könyvtár munkatársai

Dobi Zsolt és családja

dr. Hódi Krisztina

Dr. Nyáriné Tajti Anna

Dr. Országh Orsolya

Dudás Alexandra – Beauty Bar

Dudás Zsolt és családja

Erdélyiné Dudás Anita

Farkas Milán és családja

Farkasné Balogh Zsanett és családja

Felhő András

Fodor Ferenc és családja

F-Z Team Kft.

Gárgyánné Gyóni Anita

GEKO 2002 Kft. – Bordány Gazdabolt

Gyöngyösi Csaba és családja

Gyuris Ágota

Gyuris Krisztián és családja

Gyuris Mihály

Hajnal János és Lábas Kata

Hódi Zoltán

Hódi Zoltán János és családja

Horváthné Farkas Jolán

ifj. Szabó Ferenc és családja

Jójárt Tibor

Juhász Attila és családja

Juhászné Fancsali Tímea

Kéfer Andrea

Kéfer Erika

Kékes-Szabó Anita és családja

Kiss Tímea és családja

Kissné Sós Alexandra és családja

Kocsis Beáta és családja

Kocsis Zoltán és Kocsisné Hecskó Ágnes

Kovács Andrea

Kovács Tamás

Kun Tamás és családja

Lajkó Laura

Lajkó Zoltán és családja

Lajkó Zsolt és családja

Lajkóné Tari Ágnes és családja

Lászlóné Tanács Edina

Lukács Kitti

Magyarné Börcsök Ibolya

MAR-MON Bt.

Maróti Levente és családja

Maróti Zoltán és családja

Marótiné Hunyadvári Zita

Megálló kávézó

Megyeri Lajos és Megyeriné Kánya Edit

Megyeri Péter

Mészáros Marcell

Mészáros Tamás és családja

Mihálffy Béla és családja

Miksi Péter és Miksi Lolita

Molnár Dolli Katalin

Nagy Attila Gyula és családja

Nagy Gábor és családja

Nagy László

Nagymihály Róbert

Nagyné Móra Gabriella és családja

Nagyné Veres Zsuzsanna és családja

Német Tibor és családja

Ocskó Annamária

Ótott Zsolt és családja

Peták Lajos és családja

Péter Mihály és családja

Rádóczi Lajos és Ambrus Erzsébet

Ráczné Budai Márta

Sáriné Módra Mária

Sárközi Emília

Sebőkné Császár Anikó

Seres Attila

Seresné Ritter Rita és családja

Simon Sándor

Simon Zsolt

Strausz Ferenc és családja

Szabó Józsefné

Szekeres Katalin

Szilvia butik

Szolnoki Elvira

Szolnoki Tünde

Sztarek-Bendesi Ágnes és családja

Szunyog Csaba és családja

Szűcs Péterné és családja

Takács Gábor és családja

Tanács Ágota – Pellegrin Kft.

Tandari László és családja

Tarsoly Edéné

Tasi Zoltánné

Tóth Ágnes

Tóth Horgosi László és családja

Tóth Krisztina és családja

Tóth László és családja

Tóth Tímea

Tóthné Bóka Gizella

Tóthné Ördögh Anita

Tóth-Varga Györgyi és családja

Törzsök József és családja

Traktor

Turányi Andrea

Üllési Írói Klub

Üllési Önkormányzati Konyha

Varga pékség

Vass Amarilla

Vass Edit és családja

Vass Erik

Vass István

Vass Katalin

VÉSZ Egyesület

Vitai Nikolett

Zádori István és családja

Zámbó Gábor és családja

Helen Keller amerikai írónő gondolatát sikeresen meg tudtuk valósítani: „Egyedül keveset tudunk tenni, de együtt sokkal többre vagyunk képesek.”

Köszönjük szépen!

Hódiné Vass Magdolna

tagintézmény-igazgató

Az előkészítő óra elsődleges célja az útvonaltervben szereplő településekhez kapcsolódó irodalmi, történelmi vonatkozások és földrajzi elhelyezkedés megismerése, valamint az utazó tanulók érdeklődésének felkeltése volt. Az előkészítő órán a következő tartalmi elemek jelentek meg:

– A Magyarország határain túl élő magyarsággal kapcsolatos történelmi ismeretek,

– a meglátogatni tervezett települések, különösen Gyulafehérvár, Nagyvárad és Nagyszalonta magyarságának története, jelene, az összlakosság etnikai összetétele,

– a kirándulás részletes programja,

– az elvárt viselkedési szabályok, a buszos utazás etikai kódexe.

Az oktatási módszerek közül a tanári előadás és a tanulói prezentáció szerepelt hangsúlyosan. Előzetesen elosztottuk a tanulók között, hogy ki melyik településhez kapcsolódóan készül. A diákok párban készítették el a bemutatóikat, melyeket az előkészítő órán, majd az adott helyszíneken is elmondtak.

2024. június 10-én, hétfőn reggel 7 óra után 10 perccel elindultunk öt napos Határtalanul utazásunkra a magyar történelem és irodalom „legendái” (Kőmíves Kelemen, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, Szent László, Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre) nyomán. A határátlépés zökkenömentes és gyors volt, így ezen a napon remekül tudtuk tartani az időtervet. Először (néhányan a tér-, illetve tömegiszonyunkat leküzdve) felvonóval felmentünk a dévai várba, ott a kijelölt tanulók ismertették a várral kapcsolatos tudnivalókat. Tulajdonképpen már itt ezen az első állomáson érezhető volt, hogy a gyerekek másként viselkednek, mint otthon. Inkább bátorították, segítették egymást félelmeik leküzdésében.

A vajdahunyadi vár bejáratánál ismét két tanuló mesélt a várról, majd az épületet kisebb csoportokba rendeződve járták végig. A gyülekezőnél elmesélték, kinek mi tetszett a legjobban. A várlátogatás után a gyerekek kérték, hogy sétáljunk le a patakpartra is, a természetbe. Ez meg is történt, sok szép fénykép (mostanra néhányuk már Facebook borítókép vagy profilkép) készült ezen a csodálatos helyen. Gyulafehérvárra a tervezettnél kicsit korábban érkeztünk, de így volt idejük a gyerekeknek vacsora előtt egy kicsit kifújni magukat. A szálláshely maga lenyűgözte tanítványaimat. A takaródó első este még kicsit nehezen ment, annyira fel voltak pörögve az élményektől és az új helyzettől. Este, vacsora után még tettünk egy nagy sétát a városban, előtte két fiú mesélt a város történelmi jelentőségéről.

Másnap, a közösen elfogyasztott pazar reggeli után elindultunk Segesvárra. Indulás előtt mindenki készített magának szendvicseket, pakolt a hátizsákjába vizet, gyümölcsöt, mert tudták, hogy vacsoráig önellátásra kell felkészülniük. Az út Segesvárra kimerítően hosszúnak bizonyult és tulajdonképpen először hiábavalónak is tűnt, mert az óratoronyba nem volt értelme befizetni a belépőt, mivel a kilátó szintig nem lehetett felmenni. Éppen felújítás volt. Itt két kislány az óratorony árnyékában állva mesélt a tanulmányaikból már jól ismert településről. Az óváros épületei, a vásárlási lehetőség némileg kárpótolták a gyereket, de azért mindenki kicsit lógó orral bandukolt. Ekkor döntöttünk úgy kollégámmal, hogy felmegyünk a hegyi templomba. Ez jó ötletnek bizonyult, mert egyrészt az alattunk elterülő város látványa, az angol nyelvű idegenvezetés, majd visszafelé a diáklépcső mind-mind nagy élmény volt számunkra. A hazafelé úton, Gyulafehérvárhoz meglehetősen közel, Vajasd határában látogatást tettünk egy juhokat tartó gazdaságban. A busz, a terep miatt, nem tudott elvinni minket a helyszínre, így gyalogosan közelítettük meg a célállomást. Segítőnk Farkas Attila volt. Ő segített

megszervezni ezt a programot. Megnéztük, hogyan fejik a birkákat, simogattunk csacsit, megnéztük a terelőkutyákat „munka” közben és sétáltunk a szétázott legelőn. Ember által gyéren lakott terepre keveredtünk. Vendéglátóink pillanatok alatt tetőt, azaz sátrat varázsoltak a fejünk fölé a puszta közepén. Vendégül láttak minket juhtejből készült sajtokkal, kolbásszal, szalonnával, újhagymával és igazi kovászos kenyérrel. Annak ellenére, hogy falusi gyerekek vettek részt ezen a programon, és láttak már közelről juhokat, mégis újszerű volt nekik ez a helyszín és jóleső a szívélyes, gondoskodó vendéglátás. Este a szálláshely nagytermében az Aranyosszéki és Alsó-Fehér Vármegyei Huszár és Honfoglaló Hagyományőrző Egyesület képviseletében 3 fő, köztük Farkas Attila az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) tanácsosa tartott nekünk bemutatót a honfoglaló magyarok életmódjáról, ruházatáról, fegyvereiről, étkezési szokásairól. Ezt követően a huszárok öltözékét és történelmi szerepét mutatták be nekünk.

Szerda reggel időben keltünk és már reggeli előtt lehordtunk a csomagjainkat a buszhoz. Most nem készítettünk szendvicseket, napközben májkrémet, kenyeret, croissant, müzliszeletet, gyümölcsöt eszegettek a gyerekek. Reggeli után elindultunk a legtöbb buszozást tartogató utunkra. A Tordai sóbányába 10 órára volt időpontunk. A magyar nyelvű idegenvezetés érdekes és interaktív volt, a gyerekek figyelmesen hallgatták. Nagyon nyitottak voltak a 13 emeletnyi lépcsőzésre is. Közösen felültünk az óriáskerékre, majd elindultunk koszorúzni Petőfi és családja szobrához. Petőfiről egy fiú és egy lány tartott rövid ismertetőt, majd a helyi lelkész rögtönzött idegenvezetést tartott nekünk. A Tordai-hasadék bejáratánál 2 lány mesélt a hasadék keletkezésének legendájáról, majd nekivágtunk a sétának. Az utólagos visszajelzések alapján talán ez volt a gyerekek által legkedveltebb helyszín, programpont. Ekkor mi pedagógusok már tudtuk, hogy ki kell hagynunk Kolozsvárt, így kényelmes tempóban jártuk végig a hasadék útvonalát, időt hagyva a nézelődésre, fotók készítésére is. Szerdai végcélunkra, Nagyváradra este érkeztünk. Itt is gyönyörű szobák és nagyon finom étel fogadott bennünket. A szállásadó figyelmes és maximálisan segítőkész volt.

Csütörtökön a reggelinél számolt be Kolozsvárról egy fiú és egy lány, majd Nagyvárad bemutatása következett 2 fiú által. Egy egész napot töltöttünk Nagyváradon, Szent László és Ady Endre városában kirándulásunk negyedik napján. A lépésszámlálók tanúbizonysága szerint huszonötezernél is többet léptünk aznap. Gyalog jártuk be a várost. Elmentünk a várba, ahol igen változatos, a gyerekeket is érdeklő, sokszor interaktív kiállításokat tekintettünk meg. Számomra hatalmas élmény volt itt megfigyelni, hogy tanítványaimat mi érdekli, mi köti le a figyelmüket. Volt, akit az idegen nyelvi érdeklődése miatt a román feliratok és azok értelmezése hozott lázba, mások a festmények aprólékos boncolgatásába kezdtek és én elképedve vettem észre, hogy az egyik fiúnak milyen szerteágazó tudás a van a görög mitológia terén. A fegyvereket bemutató rész itt is sikert aratott, főleg, hogy kézbe vehették némelyiket. A 7 törpe részleg, a régi iskolapadok és taneszközök, valamint a bakelitlemezekkel díszített diszkóterem, a régi Skoda stb. is lelkesedést váltott ki a tanulókból. A várlátogatást követően visszamentünk a szálláshelyre. Ott a teraszon kényelmesen elfogyasztottuk hideg ebédünket a még itthon megvásárolt élelmiszereket felhasználva. Csak kenyeret kellett a helyszínen beszerezni. Rövid pihenés után folytattuk városnéző körutunkat. A városháza tornyából, madártávlatból is megnéztük a várost, majd elsétáltunk a Nagyváradi Római Katolikus Székesegyházhoz is. A gyerekeket lenyűgözte a hatalmas barokk templom, annak díszítettsége, a márványborítású falak, a freskók.

Péntek reggel bepakoltunk a buszba és elindultunk Nagyszalontára, Határtalanul kirándulásunk utolsó helyszínére. Ezt megelőzően a reggelinél 2 fiú beszélt Nagyszalontáról és Arany Jánosról. Ebédig közös programon vettünk részt a Bonitas Speciális Oktatási Központ diákjaival és pedagógusaival. A nagyszalontai kollégák nyíltan beszéltek tanítványaik problémáiról, az erőfeszítésekről, az elért eredményekről, az esetleges kudarcokról. Ebbe a speciális iskolába 46 különböző életkorú gyermek jár, akik tanulási zavarral, tanulási nehézséggel, esetleg akadályozottsággal küzdenek, illetve van

közöttük testi fogyatékos, autista és egyéb mentális zavarokkal küzdő gyermek is. Az ottani szervező pedagógussal messengeren keresztül tartottam a kapcsolatot és így szerveztük meg a közös programot. Az ottani gyerekek egy kis néptáncos műsorral kedveskedtek nekünk, amibe a végén mi is be tudtunk kapcsolódni. Az üllésiek kézműveskedéssel készültek. Kalocsai mintával díszített szívecske formájú, levendulás illatzsákot varrtunk közösen. Jó volt látni, hogy diákjaim milyen nyitottak és segítőkészek voltak, ugyanakkor a szalontai gyerekek is el tudták fogadni a segítséget a nélkül, hogy kevesebbnek érezték volna magukat. Ezt a kézműves tevékenységet közös sportverseny követte. Három csapatban versenyeztünk. Minden csapatban voltak sérült diákok is. Itt az elfogadásnak és a segítőkészségnek igen nagy szerep jutott. Tanítványaim e téren is igen jól vizsgáztak. Belátták, hogy mennyire fontos mindenkinek a pozitív megerősítés, a sikerélmény.

Ebéd után, a kirándulás zárásaként tettünk egy sétát a városban, majd a Csonkatoronyban ért véget ez a csodálatos 5 nap. Az idegenvezető profizmusát igazolja az a tény, hogy a gyerekek érdeklődését még ekkor is fel tudta kelteni. Olyan ügyesen bevonta őket a tematikába (Arany János élete, munkásság), hogy a gyereke saját fáradtságukról megfeledkezve járták végig a kiállítótermeket és próbálták ki az interaktív feladatokat. A torony bejáratánál egy újabb koszorút helyeztünk el, tulajdonképpen lezárva ezzel az 5 csodás napot.